Beszámoló a 3. Szilvaízfőző kalákáról
Idén Györgyfalván a hagyományhoz hűen reggel korán megrakták a tüzet az üstök alatt, reggel hatkor elindították a főzést három hatalmas száz-százhúsz literes üstben. A szilvaíz abban különbözik a lekvártól, hogy nincs benne sem cukor, sem tartósítószer. Ezért ahhoz, hogy elálljon, sokat, sőt rengeteget kell főzni. Egész napos munka, főzés közben folyamatosan kell kavargatni a hatalmas üstben rotyogó szilvát – az erre alkalmas eszközt egyszerűen csak kavarónak hívják, és vidékenként változik a formája. Minél több gőz párolog el a szilvaízből, minél sűrűbb, annál nehezebb kavarni, ezért van szükség több emberre, akik váltani tudják egymást – szerencsére jelentkezőkből nem volt hiány.