Háromszáz liter szilvaíz rotyogott Györgyfalván

Elhangzott a Kolozsvári rádióban 2016.09.23-án 

Erdélybe, a Kolozsvár melletti Györgyfalvára is megérkezett az ősz, megérett a szilva. A Falu Kútja Egyesület célkitűzése a hagyományos népi – szellemi és tárgyi – kultúra által kínált lehetőségek kiaknázása, a közösség javára való értékesítése. Ebbe tökéletesen illeszkedett egy szilvaízfőző kaláka megszervezése, amire kétévente kerül sor Györgyfalván: egyrészt azért, mert a szilva nem terem ugyanolyan intenzitással minden évben, másrészt annyit főznek egyszerre, hogy elég két évre is. „A szilvaíz-főzésnek egyedül egy család nem áll neki, ahhoz, hogy elindítsák, kellenek legalább a szomszédok, a rokonok, tehát hagyományosan a kaláka össze kell álljon” – mondta el Nagy Ákos, a Falu Kútja Egyesület elnöke.

Idén Györgyfalván a hagyományhoz hűen reggel korán megrakták a tüzet az üstök alatt, reggel hatkor elindították a főzést három hatalmas száz-százhúsz literes üstben. A szilvaíz abban különbözik a lekvártól, hogy nincs benne sem cukor, sem tartósítószer. Ezért ahhoz, hogy elálljon, sokat, sőt rengeteget kell főzni. Egész napos munka, főzés közben folyamatosan kell kavargatni a hatalmas üstben rotyogó szilvát – az erre alkalmas eszközt egyszerűen csak kavarónak hívják, és vidékenként változik a formája.  Minél több gőz párolog el a szilvaízből, minél sűrűbb, annál nehezebb kavarni, ezért van szükség több emberre, akik váltani tudják egymást – szerencsére jelentkezőkből nem volt hiány. Nagy Ákos  elmesélte, egész nap hozzá sem jutott a kavaróhoz.

A reggeliként felszolgált szilvaízes puliszka ellen tiltakoztak az idősebbek, hiszen annak idején a szegény ember eledele volt, Nagy Ákos azonban kitartott mellette, hogy a hagyományos fogást meg kell mutatni a fiatalabbaknak is. A szilavízfőző kaláka résztvevőinek nem csak reggeli jutott, a szilvás üstök mellé került egy másik is, abban gulyást készítettek. Az elkészült szilvaízet ízléses agyagedényekbe tették, lekötötték, ráírták, hogy „üstben főtt hagyományos szilvaíz” és eltették a györgyfalvi kamrák polcaira, remélve, hogy elég lesz a következő két évre.

Szerkesztő: Szilágyi Szabolcs