Gondolatok a györgyfalvi viseletről
Nincs hozzászólásA tavalyi évben a tábor végéhez közeledve ültünk Kingával az erkélyen a páratlan látványt nyújtó tájat kémlelve, s beszélgettünk a kultúra, a tánc, a zene, a viseletek fontosságáról és a 21. században történő átmentéséről. Az alapjaiban egybehangzó véleményünk ihlette ezt a cikket.
Bár én a mindennapjaimban nem néprajzzal foglalkozom, mégis kiemelt fontosságúnak érzem az elődeink által létrehozott értékek megőrzését. 2013-ban, a néptánc világában még csak szárnyait bontogató fiókaként kerültem először kapcsolatba a györgyfalvi tánccal és a hagyományokkal. Már akkor rabul ejtett olyannyira, hogy azóta minden évben vissza húz a szívem. Minden táborban kapok egy újabb szeletet Györgyfalvából, a hagyományokból, az emberekből és így szépen lassan kikristályosodik a munkájuk / munkánk jelentősége.
A táncon, népdalokon túl maga a viselet az, ami gyakorlatilag egy „emblémaként” más tájegységektől elkülöníthetővé teszi Györgyfalvát. Minél régebbi a viselet, számomra annál többet mesél. Ez a mondat nemcsak Györgyfalvára vonatkoztatható, hanem általános érvényűen is kijelenthető. Ezért érzem kiemelt fontosságúnak a viseletek származási helyén való megőrzését. Ott van igazán értéke, ahol kialakult. Miért pont az a szín, az a motívum került felhasználásra… ezek mind – mind egy – egy györgyfalvi életről mesélnek. Véleményem szerint a helybéliek érezhetik át igazán a jelentőségét, hiszen a mindennapjaik alapvető kelléke. Elképzelhetőnek tartom, hogy az emberek a mai napig felismerik azokat a különleges motívumokat a viseleteken, melyek egy – egy család saját „védjegyei” lehettek. Ezt a mélységet pedig nem érezheti át teljes mértékben egy máshonnan érkezett látogató sem, köztük én sem… Egy külső személőnek nem biztos, hogy eszébe jutnak azok a népdalok, az az utcakép, az a bál és vele megannyi emlék, ami egy helybéliben azonnal feltör a viselet láttán.
Mióta bekerültem a néptáncos vérkeringésbe többször láttam régi viseleteket eladásra kínálva. Rengetegszer eszembe jutott, vajon minden esetben jó gazdára találnak-e ezek a ruhadarabok? Hiszen egy kívülálló nem tud plusz érzelmi töltetet hozzácsatolni és ezáltal nem hatja át úgy a szellemisége, nincs meg a súlya, mint egy helybéli számára. Ebből fakadóan nem lesznek olyan becsben tartva, ha rossz kezekbe kerülnek az értékes viseletek. Ha pedig nem kezelik elég körültekintően a helyzetet viseletkészítők hiányában az állomány csak fogy és szétszóródik a világban, ahelyett hogy erősítené annak a tájegységnek a magyarságtudatát, ahová tartozik. Ahogy tudomásomra jutott Györgyfalván is elég nehéz megtalálni azokat az embereket, akik még foglalkoznak viseletkészítéssel és azt autentikus módon tudják tolmácsolni a 21. században.
Az elmúlt években több alkalommal került szóba táncos berkekben ki mennyi pénzért tett szert a legújabb viseletére. Véleményem szerint előfordult már nem értékarányos adás-vétel is. Az eladóban feltételezem, hogy sokszor a „szükség törvényt bont”elve munkálkodik egy – egy értékesítés kapcsán. Elképzelhetőnek tartom, hogy a vételár meghatározásának alapja az adott anyagi körülmény, nem pedig a viselet valós értéke. Hiszen ha belegondolunk, ezek a darabok több tíz évesek illetve tartós anyagból kézzel készültek. Sajnálatos módon a 21. században háttérbe szorultak a természetes anyagok és már kevésbé becsülik a hagyományos módon készült ruhákat, annak ellenére, hogy értékük felbecsülhetetlen. Ha pedig manapság ilyen módon készült bármilyen másfajta ruhadarabra vágyunk, a varrónők bizony megkérik az árát…
Összességében fontosnak tartom, hogy a viseletek a származási helyükön maradjanak megőrizve és életben tartva a térség múltját. Becsülendőnek tartom (összefogás szempontjából is), hogy a nem helybéli látogatók is érdeklődnek a kultúra és a viselet iránt. Szerintem a legideálisabb eset az lenne, ha a viseletkészítők újratanulva a régi módszereket készítenék és kínálnák eladásra portékájukat. Így nem a meglévő állomány fogyna, hanem újra élővé lehetne tenni a korábban természetesnek vett módszereket és mintákat.
Engem is az a megtiszteltetés ért, hogy a magaménak tudhatok egy györgyfalvi viseletet. Egy dolgot azonban megfogadtam… Az évek alatt kialakult kötődés miatt, ha a jövőben valamilyen oknál fogva elkerülnék a néptáncos világból, a viseletet visszajuttatnám oda, ahol teljes mértékben be tudja tölteni funkcióját és hozzá tud járulni a hagyományok megmaradásához.
Gulyás Anna
Kelt: Eger, 2017. július 4.
Megjelent a Györgyfalvi lap XVII. évf. 3. számában 2017. július 14.
Nincsenek hozzászólások