Kétszeresen névadó*
Hozzászólások letiltva*A "Falu kútja rege" vagy a "György Pásztor legenda" Györgyfalva alakulásának krónikája és Egyesületünk névadója. Szervezetünket a névválasztással így próbáltuk szimbólikusan kapcsolni kultúraéltető központi elemként a falu közepén álló, legbőziübb kútjával, a falu alakulási történetének ma is létező reliktumával.
A Falu kútja
Nagyon régen történt, sok száz és száz éve,
Perzselő szárazság tört rá a vidékre.
A kiapadt kutak több vizet nem adtak,
Még nyoma sem látszott esőnek, harmatnak.
Tűzött a gyilkos nap, kiszáradt a vetés,
Elhalt az ajkakról nótaszó, nevetés.
Nem volt egy korty ital, hullott ember, állat,
Az útmenti fák is elsárgulva álltak.
Jöttek az emberek, szólottak a vének:
Mi itt elpusztulunk csapásán az égnek,
Nem segít itt rajtunk emberfia senki,
Induljunk el innen friss vizet keresni.
Lassan megteltek a tulipántos ládák,
Ökrös szekereken bútorok és párnák.
Ki a szántóföldjét, ki házát siratja,
Elindult a falu apraja és nagyja.
A napok csak teltek, a napok csak múltak,
Fáradtan, gyötörten tovább bandukoltak
Forró napsütésben, csillagfényes estén,
De vizet nem leltek, hiába keresték.
Mikor már a Hármas hegy határában jártak,
Hangos panaszkodás verte fel a tájat:
Minek menjünk tovább? Vizet úgysem lelünk, Itt az erdő szélén jobb, ha megpihenünk.
Csak egyedül György pásztor remélve-bízva
Terelte nyáját a sötét éjszakában.
Elcsigázott testét nyugalomra hajtva
Kérő imádságot rebegett az ajka.
És ahogy elaludt, csodás álmot látott:
Égi magasságból fényes angyal szállott.
Tündöklő ruhája csillogott az éjben,
Fehér liliomot tartott a kezében.
Így szólt a legényhez:
Ne aludj, György pásztor! Ahol pihensz, ott áss!
Megszűnt az égi fény, eltűnt a látomás.
Felébredt a legény, megdörzsölte szemét,
Ásót vett kezébe s munkához látott a derengő holdfényben.
Egyszer csak mit látott: csodáknak csodája,
Tiszta víz bugyogott ásója nyomába.
Hálaadó imát küldött fel az Úrhoz,
S szomjas báránykáit terelte a kúthoz.
Mikor már a víztől mind jól felfrissültek,
Eszébe jutott az erdőben maradt sereg.
Találtak-e vizet? Ha nem, elpusztulnak.
S futva tette meg utánuk az utat.
Meghallva a csodát jött az egész tábor,
Vezetőjük lett az álomlátó pásztor.
Nem is mentek tovább, itt letelepedtek,
Művelték a földet s házat építettek.
E kicsiny falunak Györgyfalva a neve,
Mert hogy György pásztorról így tartja a rege.
Hány száz éve épült, már senki sem tudja,
De a falu közepén ma is áll a "Falu-kútja".
Akárcsak legtöbb falunak vagy városnak, így Györgyfalva történetének is a tulajdonképpeni kezdetét homály fedi.
Az első fennmaradt írásos emlék 1333-ból való, a pápai tizedjegyzékben, Villa Georgii néven szerepel. Coriolan Suciu helységnév-tára[1] szerint 1384-ben magyarosan Gyurfalva néven szerepel.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a mai falutól keletre létezett egy másik falu. Ezzel kapcsolatban két feltevés is létezik: egyesek szerint az 1241-1242 közötti tatárjárás idején pusztult el az a falu, az életben maradt lakósok pedig az erdőtől jobban védett, magasabb helyre, a mostani falu helyére költöztek. Mások szerint a régi falu lakosai alapították, nem csak Györgyfalvát, hanem Kolozspatát is. Kós Károly ezt írja: „A régi országút mentén, a Telekfő és Borsóhely határrészeken, a nagy-csorgó forrása közelében, a Puszta és Templomnál az egykori templom kőalapjának maradványai körül még emberi csontokat is visz magával a borona. A szájhagyomány azt tartja, hogy valamikor innen költözött a falu a maga helyére, azonban valószínűbb, hogy itt egy másik falu volt, amelyiknek a területét, pusztulása után[2], a közeli szomszédság jogán Györgyfalva a maga határába kebelezett.”[3]