1 .Szilvaízfőző fesztivál – 2012.09.29-30. Györgyfalva

2012.09.28–30 között a Falu Kútja Egyesület szervezésében, a Communitas Alapítvány támogatásával, Györgyfalván megrendezésre került a Szilvaízfőző fesztivál.

 

 

A pályázatban felsorakoztatott szükségességek legitimitása a program során beigazolódtak. A résztvevő fiatalok és idősebb korosztály érdeklődése rámutatott a tényre, hogy igencsak szükség van a helyi közösségben a hagyományos szilvaízfőzés eredeti formájában való továbbéltetésére, mégpedig a közösségi ünnepként való megélésére. A fesztivál képzés jellege is igen hasznosnak bizonyult, ugyanis a nagy számban összegyűlt falubeli idősek előszeretettel adták át szüleiktől tanult főzési technikákat a fiatalabb generációknak akik meglepő módon nyíltan és nagy érdeklődéssel másolták, szívták magukba a népi tudást. A gyakorlati technikákon túlmenően folklór elemeket is tanulhattak, egyféle szakmabeli hiedelmeket (pl. mikor a szilvaíz „passzol” azt jelenti, hogy feladja az egész napos harcot a kavarójával).

A közösségi médiában közzétett fényképanyagra rengetegen pozitív válasszal reagáltak, biztatva a szervezőket a további hasonló program megvalósítására.A fesztivál szükséges előkészületei nagy részben pénteken zajlottak, amikor sorra került a szilva vásárlása, az önkéntesek kiszállítása, az erdész közreműködésével a tüzifa beszerzése. Ugyanezen a napon a györgyfalvi Bethlen-ház, közösségi ház udvarára szállítottuk a kellékeket (üst, katlan, keverő, tüzifa, sörsátor, padok, asztalok, stb.).

Szombaton reggel fél nyolckor az önkéntesek segítségével, a Falu Kútja Egyesület vezetői felállították az üstöket, agyaggal betapasztották a katlan és üst közötti réseket valamint előkészítették a tüzifát. Ezt követte a kb. 300 kg szilva előkészítése (válogatás, mosás, szárazás) majd kilenc óra tájt már főtt a szilva az üstökben, amivel kezdetét vette a folyamatos kavargatás. Az előkészületektől elfáradt szerény szervező csapat kilátástalanságán már reggeliben segítettek az érdeklődő résztvevők. A folyamatos kavargatás váltásokban történt, ami azt jelentette, hogy 5-10 percenként gazdát cseréltek a speciális kavarók. 8-10 éves gyerekektől a 70 fölötti idősekig minden korosztály megfordult a nap folyamán és kivette részét a munkából. A falubeliek és a Bethlen-ház részéről meglepetésszerű támogatást kaptunk, finom diós-mákos rudos, vagy beiglit és kávét kínáltak a délelőtt folyamán, ebédre pedig töltött káposztával szolgáltak a résztvevők számára. Délután elkezdődött a vacsora előkészítése, a falunapokon díjnyertes gulyás készítője megtisztelt jelenlétével és elvállalta a gulyásunk megfőzését. Kis ideig bográcsban főttek a hozzávalók, de hamarjában rájöttünk, hogy az kevésnek bizonyul, így az egyik szilvaízes üstbe (a kisebbik, melyben hamarabb megfőtt a szilvaíz) áttöltöttük a gulyást és megszaporítottuk. Végső soron a mosatlan tányérokat összeszámlálva több mint 60 résztvevőt evett a gulyásból. Sötétedésre el is készült rendre mindegyik üst tartalma, előkerültek a zenészek akik magukkal hozták a táncos kedvet így az üstökkel körbezárt területen hirtelen táncmulatság keletkezett. Ha valaki ekkor érkezett volna érdekes látványban részesülhetett volna: tánctól kifáradt, friss szilvaízes házikenyérrel a kezükben, fülig maszatos vidáman nótázó emberek üstökkel körbezárva.

A fárasztó nap éjszakába torkoló táncházzal zárult, melyet ez úton is meg szeretnék köszönni a tatabányai Bányás Táncegyüttesnek és kísérő zenekaruknak az Újra zenekarnak.

Nagy Ákos

 

Nincsenek hozzászólások

Back to Top