6. Györgyfalvi Népzene és Néptánctábor

Vasárnap reggel van, csereg az óra. Mi? Húú, ma kezdődik a tábor, nem lehet szundizni. Csomagolás megvan, autó bepakolva, indulhatunk. Várj, nem. Nézzük meg a listát, ja nincs lista. Akkor lassítsunk le és gondoljuk végig a dolgokat. Persze, hogy a fiokban maradtak a karszalagok, és a nyomtató adatkábele is. Ez utóbbi később derült ki, nyilván amikor nyomtatni kellett. Egy megérzés – valami fontos volt mára – telefont elő, naptár és tényleg, Kingának a névnapja van ma. Autó megtömve, én motorral közlekedek ma. Valahogy csak befér a virág. Aztán el is fért, de nem akármilyen, Bambusz orhidea.

Valahogy így kezdődött az idei tánctábor vasárnapja, majd hasonló pörgős iramban zajlott a teljes hét. A táborozók és az esténként szórakozni vágyó falubeliek mitsem érezvén a szervezés ezen hangulatából, csak annyit láthattak, hogy a szervezők le-fel rohangálnak napestig a Tájházban berendezett iroda és a Bethlen-ház nagyterme között. Ez így van rendjén. Estére helyére került a táncszőnyeg, felépült a kocsma-részleg, beköltözött a regisztrációs iroda, estére megjöttek a zenészek is. A finom vacsora után, felvéve a falu közvetlen „mindenkit-ismerünk” hangulatát olyan természetes együttélési és együtt szórakozási modell-közösség verődött össze, mintha soha meg nem szakadt volna a tavaji tábor hangulata. Van valami varázsa ennek a háznak. Ahogy megszólal a zene újravarázsolja a közösségi szórakozás körülményeit és mindenkinek természetesen táncra áll a lába, dalra fakad a hangja. Már megszokhattuk bár, de most is ámulatba ejt ahogyan minden este felülmúlja az előző este hangulatát.

Hétfőn reggel valami csoda folytán mégis megtelt a táncterem tanulni vágyó táborozókkal. Ami még meglepőbb az, hogygyörgyfalvi fiatalok is eljöttek. Pozitívan csalódtam azokban a fiatalokban, akiktől éjszaka mulatás közben búcsuztam el, majd reggel bemelegítésen találtam szembe magam. Bizonyára mindenki kíváncsi volt az új tánctanárokra, Gyémánt Ádámra és Gyémánt-Csontos Líviára, vajon milyenek lesznek. Talán pozitív kisugárzásuk miatt senkitől nem hallottam negatív előítéletet, majd az első táncpróba után csupa jókat mondtak róluk a táborozók. Nagyon kedvesek, szépen alaposan tanítanak, de mégis haladnak az anyaggal. Egyik györgyfalvi résztvevő így vallott: „ha nem tanultam volna györgyfalvi táncot ezelőtt, most elég nehéz lenne követni Ádámot”. Ebből is látszik, hogy az oktatók felmérték a színvonalat majd hozzá igazították a tanítás tempóját. Tánccal és népdaloktatással töltötték a napokat a felnőtt táborozók. A gyerekek programja a táncoktatás melett gyermekjátékokkal és kézműves foglalkozásokkal bővült. A kézmáves foglalkozásokat László Kingának az agyagozást Józsa Istvánnak köszönhetjük. A gyerekek megismerhették a quilling tehnikát, tökéletesíthették az agyagfigura készítést, kipróbálhatták a györgyfalvi hagyományos himzéstípusokat és mintákat valamint saját kezüleg készítettek nyakban hordható viaszmedálokat. Esténként, míg a szórakozni vágyók begyültek, érdekes ismeretterjesztő és kulturális programokat tartottunk. Kedd este levetítettük Sevecsek Renáta és Nagy Ákos Szervusztok Magyarok! Jaskó István „Pitti” emlékére című kisfilmét, szerda este megtisztelt a Nagyírásos írók-, költők vallomásai Kalotaszegről című előadásával Marosán Csaba színművész, majd csütörtökön este a falubeli hagyományörzők jelenlétében Gyémánt Ádám tánctanárunk kissé kielemezte a meglévő györgyfalvi táncgyűjtések arhív anyagait egy nyitott előadás-beszélgetésen. A napi két táncpróba kemény munka, ezért csütörtök délelőtt a pihenésre volt szánva. Ekkor a táborozók nagy részével, ki autóval, ki Mirza Miklós vezetésével gyalogosan megérkeztünk a közelven fekvő Sóstó-hoz. A kellemes sós víz, az iszappakolás valamint az élő betükből való szó-zsonglőrködés egész kellemes időtöltésnek bizonyult.

A pénteki nap izgalmai a fellépés valamint a közelgő táborzárás okozta. Délelőtt még belefért egy utolsó táncpróba kicsiknek-nagyoknak, majd a készülődés a felvonulásra. Kissé ijesztgetett az idő, esőben nem lett volna vonulás, de szerencsére jóra fordult. Délután ötkor mindenki megjelent a falu elején lévő gyülekező pontnál, majd zenés, nótás, szekeres, zászlós és viseletes felvonulással végigjártuk a falut a közösségi házig. Itt sorra mindenki, meghívott vendégek, táborozók, györgyfalvi gyerekek és fiatalok valamint a helyi hagyományörzők, színpadra vitték produkciójukat. Az előadások után táncház és nótázás következett kimerülésig. Szombat reggel bucsuzkodások éz bíztatások sorozata következtében lassan kiürült a Bethlen-ház. Ekkor annyi pozitív visszajelzést kaptunk, hogy elegendő lendületet ad a következő tánctábor szervezéséhez. Sajnálom, ha gondatlanságból vagy akár irigységből – de úgy látom, hogy minden önzetlenség és közösségért való tenniakarás ellenére még mindig vannak közösségünkben olyanok, akik – szóval, tettel, vagy cselekedettel becsmérlik a tábort vagy a servezőket. Ezek rólunk leperegnek, amíg szükség van rá visszük tovább.

A 6. Györgyfalvi Népzene és Néptánctábor számokban a következő módon írható le: 6. alkalommal van megszervezve, 9 hónapot tart a szervezése és lezárása, 1820 fénykép készült a tábor 6 napján (a táborozók képeit nem számoltuk), 8 zenész, 6 tánctanár, 2 kézműves, 6 aktív szervező, 590 liter sör és 70 liter bor, 52 nem györgyfalvi táborozó, 53 regisztrált györgyfalvi táborozó és a sort folytathatnánk ha valaki számolta volna a zenészek vonóhúzását. Talán jövőre.

Aki képekben és videón szeretné kissé átélni a tábor hangulatát látogasson el honlapunk fotó- és videótárába.

Nagy Ákos

Falu Kútja Egyesület, elnök